Elfogyott a Napunk.

Állunk a Napon. Könnyű sortos öltözékben. Magas a fű, a kocsi tőlünk 6 méterre. A kempingszékek mellettünk, de nincs türelmünk ülni. Karomra nézek, még háromnegyed óra a nagy találkozóig. Egy órája még fátyolfelhős volt az égbolt. Ez kissé idegesített, de szerencsére felszívta a kánikulai nap, teljesen kitisztult. Így is maradjon!

- Ez a nyár a teljes napfogyatkozás jegyében telt el. Év elején tudtuk, az idén nyáron teljes napfogyatkozás lesz. Nyár elején már a csapból is ez folyt. Érdekelnek a csillagászati események. Még a holdfogyatkozást is mindig megnézem (ha nincs felhő). Napfogyatkozást már sokat láttam, de sohase teljeset. A Nap meg olyan huncut jószág, ha háromnegyedét a Hold takarja – és nem gondolok rá – észre sem veszem a fényváltozást. A szem sokat csal. De ez most más. Ez egy igazi. Tudom, nem lesz több lehetőségem már ilyet látni (A legközelebbiért Fokvárosba kellene utaznom). Jó előre tudtuk, hogy a teljes fogyatkozás sávja valahol Sopron mellett lép be az országba, Siófok felé tart, majd Szegednél lép Magyarországról. Nyaralásunkat úgy terveztük, hogy Horvátországból hazajövet a Balaton parton nézhessük meg az eseményt. Minden terveink szerint sikerült. Tegnap még második otthonunkban, Rovinjban ébredtünk. (Második otthon: vagy tucatszor nyaraltunk ott. Sátor helyünk szinte fenntartva. Érkezésünkkor a szomszédos nyugatnémet turisták, mint régi ismerőst üdvözölnek). Szép időnk volt az úton, délután határátlépés. Körülbelül 25 kilométerre Balatontól, egy szimpatikus országútmelletti étteremnél megálltunk. Drága párom a nyaralás alatt végig sütött, főzött finomakat, így kevés kosztköltséggel kijöttünk, tartalék pénzhez nem kellett nyúlni, hát gondoltuk kirúgunk a hámból. Halászlé és rácponty, végre nem a füvön, hanem előkelően megterített éttermi asztalnál. Mindent beleadtunk a vacsorába, degeszre ettük magunkat. Az étterem mögött nagy szabad térség. Az éjszakát ott töltjük kocsiban. Főpincér: csak nyugodtan, semmi akadálya. Álmunkat semmi sem zavarta. Félezer kilométer utazás után nem kellett altatódal. Világosodásra az izgalomtól még is gyorsan felébredtünk. Gyors készülődés indulás. Reggel a rádióban hallgattuk: 100000 ember készül Siófokra napfogyatkozást nézni. Mi lesz ma itt? Nem megyünk Siófokig. Szárszó ugyan olyan jó (Az utóbbi napokban a padokon hagyott német és horvátnyelvű újságokból. Azok napfogyatkozást mutató térképeikből másodpercre tudtuk, mikor és merre halad a teljes fogyatkozás sávja.) Ott nézzük meg. Nem lesznek olyan sokan. Szárszón a Balaton parti úton dugó. Jobbra is, balra is minden parkolóhely foglalt. Délben lesz az esemény, de itt már reggel nyolckor is tébolyda van. Sokan a Balatonból szeretnék végignézni a dolgot. Se előre, se hátra. Jobbról, balról szerencsés parkoló kocsik. Erre nem számítottunk. Előttem egy kocsi elhagyja a parkolóhelyét, reflexszerűen a helyére állok. Fellélegzem. Párocskám szatyrot ragad, vásárolni megy. Soká jön meg, bár előttünk két percre az élelmiszerbolt. Élethalál harcot vívott, de most mindenünk van. Tej, friss cipó, vaj, felvágott és paprika, paradicsom. Itt akkor sem lehet maradni. Út két oldalán házak utcán lombos fák. Nem is lehet eget látni. Kiállok. És vissza felmegyek a balatoni úthoz. Kis utca jobb oldalán házak, baloldalán temető. Temető szélén magas gyep, Nyomókút. Szabad térség, árnyék, ha kell. ideális hely. Egy lélek sem a közelben. Kényelmesen megreggelizünk. Most ez nagyon jól esik. Sok időnk van. Nagyobb sétát teszünk a temetőben. Térdig érő fű, mintha a temető több száz éves lenne, de a sírkövek rendben vannak. Sok a fű, de nincs gaz. Rátalálunk József Attila sírjára. Meghatódunk, bár csak jelképes sír, rajta köbe vésett idézet. Azon gondolkodom, ha az esemény után elindul a kocsiáradat, át sem tudok menni az út túlsó oldalára. Inkább az út túlsó felén telepedünk le füves részen úgy húsz méterre az autóúttól.

- Hát itt volnánk, ahol kezdtem a történetem. Rádiónk reggeltől bekapcsolva. Másról szó sem esik. Szakértők vagyunk napfogyatkozásból. Van itt fizika, csillagászat, történelmi áttekintés, babonák, és minden, ami csak kapcsolatba hozható az üggyel. Ötvenszer hallom, hogyan vigyázzunk a szemünkre. Annyi a jó benne, hogy telik vele az idő. Fekete fehér macska. Simogatni akarjuk, de elszalad. Vad. Kerítés mögé menekül. A Nap hétrét... de a Hold még sehol. A rádió a közlekedőknek: öt perc múlva fényszórókat bekapcsolni! Még semmi nem látszik. Nem látszik semmi, de a fekete üvegen látni: valami beleharapott a Nap korongba. Jóval később lehet csak észrevenni, hogy nem olyan meleg a Nap. Az üvegen már csak egy sarló látszik. Kapkodás, fényképezés, izgalom, ölelkezés. Utolsó sugarak elmosódnak. Hideg van. Az autók fényszóróval közlekednek. Két házban lámpa ég (ki az, aki ilyenkor a lakásban tartózkodik?). Kifejezetten sötétség van. Szabályos este. Az ég is sötét. Csillagos. Na nem látunk sok csillagot. Egyik a Nap foltja mellett talán a Merkúr. Még soha sem láttam szabad szemmel. Soha nem távolodik el a Naptól. Néha az interneten a csillagászati weblapon felhívják a figyelmet: Holnap látható a Merkúr fél perccel Nap felkelte előtt. Az ég alja persze ködös. Semmit nem lehet látni. Még az izgalom el sem ült, megjelenik egy tűszerű izzó pont. Ezt hívják „gyöngyfény”-nek. A gyöngyöt a napkorona veszi körül. Ez a „gyémántgyűrű”. És vége a csodának. Egymásnak magyarázzuk a dolgot, egymás szavába vágunk, ki mit tartott érdekesnek. Lecsillapodunk. A lábunknál egy fekete-fehér macska. Hát, ez hogy került ide? Békésen fekszik a füvön. Vajon mikor szelídült meg? Felnézünk a telefon drótokra: fecskék (vagy verebek) sorban szorosan gubbasztanak egymás mellett, vagy két tucat. Hello madárkák! Ébresztő! Felkelt a Nap!

-

1999. augusztus 10 Horváth Imre

Balaton Szárszói képek

A napfogyatkozás

Visszalépés: a jelen lap tetjére
Visszalépés: a menühöz
Visszalépés: a főoldalra