Reims

 

 

 

 

 

Magunk mögött hagytuk Verdun baljós környékét. Az első világháború hatalmas temetőjét. Az emlékmű felidézi mindazt, amit a háborúról halottunk. A német, és szemben a francia hadsereg beásva. A tábornokok (hátulról) felváltva vezényelnek rohamot. A támadók minden 50-100 méter előnyomulásért sok tízezer halottal fizetnek. A mészárlás láttán a katonák idegei kikészülnek, menni, beszélni nem tudnak. Őket a hadbíróság gyávaságért azonnali kivégzésre ítéli.  Francia katonák fellázadnak. Soron kívül kapják meg így a golyójukat, amit úgy sem kerülnének el. Egy idő után a körzet másfélmillió katona temetője. Apák, fiúk, testvérek. Felejtsük mindezt el.

 

Gyönyörű a változatos shampagne-i táj. A tartomány nevét én úgy fordítanám: Mezőségek. A pezsgőről nevezetes. A franciák ezen a néven emlegetik az ismert ünnepi italt. Változik a táj, szemben Reims. Ragyogó a reggel, parkoló helyünkről látszik a székesegyház. Drága párom szendvicset készít reggelire, kocsiban falatozunk. Fiatalember szólít meg. Háromszor járt Magyarországon. A H-betűre lett figyelmes, de magyarul egy szót se tud. Megtudjuk tőle, hogy ma ünnep van. A pezsgő ünnepe. Valami olyasmi, mint Münchenben a sör ünnep (Oktober Fest). A részvevők korlátlanul ingyen pezsgőzhetnek. Minket ez nem vonz, de élvezzük az ünnepi hangulatot. Zászlódísz, népviseletes csoportok, térzene. Ismerkedés a várossal. Séta kocsin és gyalog. A fő látványosság a székesegyház. Valóságos csoda. Szobrok tömege, kő csipkék, gótikus ívek, színes ablakok. Önkéntelenül hasonlítom gondolatban a már látott építményeket. Notre Dame, Stefan dom, Hagia Sophia, Kölni Dom, Escorial. A londoni Szent Pál katedrálisból kétszer visszazavartak mondván a misét turisták nem zavarhatják. Gépemet elrejtve egy család csoportja közé furakodva jutottam be. A bagdadi és a damaszkuszi aranykupolás moszk-ok is méltó partnerek, ahol kis híján ráfizettem a kíváncsiskodásomra. Nem becsülöm le a sivatag közepén látott, valamikori sumér-akkád ősök hitéből épült, ma már ugyancsak lepusztult, de méretében a reimsihez is méltó Aquar-quf zikkuratot. De itt van Luxor, Karnak, na és a maja mexikói lépcsős piramis, amit csak kívülről láttunk. Miláno, Velence, a palmyrai Baal templom, nem lehet befejezni. Az emberi kultúrák legnagyszerűbb alkotásai és eredményei a templomokon mérhető le.

 

A templomlátogatás szokását Édesanyámtól örököltem. B. Szent György vasútállomáson csatlakozásra vártunk. Volt két óránk. Tíz éves lehettem, szívesen mentem, mert anyámtól úgy tudtam: ha új templomot látogatok, az imádság utáni kérés teljesül. Messze volt az állomástól a város (és a templom), délután 1 óra volt, rekkenő szeptemberi meleg, de megérte. A következő hétre beígért német dolgozatírás kérésemre elmaradt.

 

Diákjeggyel középiskolás koromban, Operában láttam az Orleans-i Szűz-et. Most az egész az eszembe jutott. Még a katedrális díszletére is emlékeztem. Sokkal később TV-ben láttam Domján Editet Jean d”Arc szerepében. Gyermekes, bájos együgyűséggel válaszolgatott a vérszomjas inkvizítorok kereszt kérdéseire. Sohse felejtem el. Most a szent lába nyomában járunk, nagy történelmi események helyén.

 

Plakátokból megtudjuk, hogy este a székesegyháznál „Song et Lumiere” program lesz. Izgalommal készültünk az eseményre. Kocsink közel egy mellékutcában parkol. Főhelyen, a park egyik padján helyezkedünk el, szemben a székesegyházzal. Estére megtelik a tér. Gombostűt sem lehet leejteni. A műsor a székesegyház építését, Jean D”Arc legendáját dolgozza fel. A kisérő zene fortisszimói döbbenetesek. A fényhatásokkal mesterien hangolták össze. A rejtett fényszórók hol a katedrálison belül, hol kívül, a legkülönbözőbb irányból villannak fel. A Szivárvány minden színe képviselve van. A közönség egy-egy fordulat kapcsán hangosan hördül fel, mi csak némán egymás kezét szorongatjuk. A cselekményt csak nagyjából értem. Elkapok egy-egy szavat, támaszkodunk a történelmi ismereteinkre, meg a magunkkal hozott bőséges útikönyvtárunkra. Reims a legszebb oldaláról mutatta meg magát.

 

1991. augusztus                  Horváth Imre