(Ha ez nem egy tücsök, hanem egy rák, akkor tévedtem.)

________________________________________________________________

A boldog házasság nem más mint egy jó, életre szóló beszélgetés.

Valahol Puskin leveleiben található ez a megállapítás. Azt hiszem párocskámmal mindketten hiszünk ebben, és ki is használjuk az alkalmakat. Ébredés után az ágyban, reggeli közben, fürdőkádban, stb. Itt Analipsiben az alkony utáni óra nagyon alkalmas beszélgetésre. Erkélyünkről csodálatos az égbolt és az esti kilátás. Ha éppen kifogytunk a témából, figyeljük a szigetre érkező repülőgépeket. Jó társasjáték, ki veszi észre hamarabb a következőt? A gépek balról közelítenek, majd mikor erkélyünkkel pontosan szembe kerülnek egy derékszögű jobb kanyarral szemből látjuk őket. Szépen elrepülnek felettünk, és mi várjuk a következőt. Sokat nem kell várni. Előfordult, hogy egyszerre négy gép lámpáit láttuk különböző távolságban. Szépen mutat egy repülőgép este színes lámpáival. Eközben drága párom navigációs szakemberré vált. Tévedhetetlenül állapította meg: Ennek balra kell helyesbíteni. Ez túl alacsonyan jön be, ez pedig jobb ha mindjárt átstartol, túl magasan érkezett, nem tudja már letenni a gépet. Mondtam is életem párjának: el ne oltsd már az erkélyünk lámpáját, mert nem tudnak navigálni a gépek.

                                                                                                                                              Horváth Imre

_________________________________________________________________

Krétai tűz

Na most meg Hajnóczi Rózsától lopok. Remélem megbocsátható bűn. Hiába igyekszünk a reggelivel, mire elindulunk a partra a Nap hétrét süt. Mondhatnám úgy is: teljes gázzal. Enyhén szólva nem lakunk a tenger tőszomszédságában így mire leérkezünk ájuldozunk. Tengervíztől várjuk az elsősegélyt, de csak addig hűt amíg benne vagyunk. Bevált módszerem: úgy helyezkedek el, hogy percenként átcsapjon a vállaimon, fejemen a hullám. Balatonon, Dunán megveszne az Isten hidege, de itt kellemes a gyakori zuhany. Három órára már így is sok a meleg. Elindulunk haza. Haza a tűzben. Ez az igazi tűz. Csak elérjük a félúton lévő kis kápolnát. Leülök a lépcsőjére egy fohászra. Áldás ez a kis pihenés az árnyékban. Életem párja unszol, hogy menjünk tovább. Úgy látom, az ő fohásza rövidebb az enyémnél. Végre még is elindulunk. Az első emeletre már nincs erőm. Panziónk lugasába lerogyok az első székre. Mikor összeszedem magam  felbaktatok, Életem fent hűs körteitallal vár. Milyen gyönyörű is az élet.

                                                                                                                                                          Horváth Imre