Strucckukorékolásra
ébredünk.
Néhány napja érkeztünk Analipsibe, és már kezdtük
"belakni" új lakásunkat, mikor reggel furcsa hangokra ébredtünk. Nem
tudtuk beazonosítani semmiféle állattal sem, így hamarosan napirendre tértünk
felette. Reggelinél szoktunk találkozni a panzió többi lakóival. Mind magyarok.
Minden vendég párosan érkezett. Ezen a fórumon történik a tapasztalatcsere, tulajdon
képen itt folyik a panzió-lakók társadalmi élete. Mik az előző nap eseményei,
tapasztalatai. Ki mit látott érdekeset, amit a többieknek is ajánl. Mik a
másnapi és további tervek, mik a rossz tapasztalatok. Néha bekapcsolódunk,
saját tapasztalataink közreadásával, máskor a szigettel kapcsolatos
ismereteinket adjuk közre, de néha csak hallgatjuk a többieket. A beszélgetések
egy része érdektelen a részünkre (melyik szakadékot kell bejárni, melyik hegy
csúcsára kell felmászni, melyek az érdekesebb barlangok, milyen kocsit kell
bérelni? Légkondicionáltat? Nyitható tetejűt?) Nagy vitára leszünk figyelmesek
az asztal másik végén: "Gyöngytyúk volt" mondja az egyik jól
értesült. Annak van ilyen hangja. Többiek mondják: nem lehet egy gyöngytyúknak
ilyen erős hangja. Egy most érkezett reggeliző megoldja a rejtélyt: "Strucc
volt". Nem messze a lakhelyünktől sok struccot látott. Magasabbak voltak ő
nála. Ez részünkre is elfogadható magyarázat volt, (bár sétáink során később a
struccokkal nem találkoztunk). Hiszen félúton voltunk Európa és Afrika között.
Későbbiekben lelkesen üdvözöltük a "struccébresztőt", (utána
visszaaludtunk).
-----------------------------------------------------------------
Újra nem eszem rántott
tintahalat!
Amióta a déli partokon nyaralgatunk, (immár vagy
húsz éve), pályázom arra, hogy belakom egy finom csemegével: tintahal
pecsenyével. 1960-ban hivatalos
jugoszláviai utamon kínáltak vendéglátóim ezzel az étellel. Nagyon ízlett
nekem. Azóta tervezem a lakoma megismétlését. Drága párom, tudom, nem kíván
majd enni belőle, de óhajomat komolyan veszi. Segít alkalmat keresni kívánságom
teljesítésére. Pechemre vagy a kínálatban nem szerepel a tintahal, vagy pénzünk
fogyott már el, hogy nem fér bele a keretbe. Most úgy látszik, itt a vissza nem
térő alkalom. Tengerpartra vezető sétánk során több étterem, presszó mellett
haladunk el. Megcsap az úton a frissensültek illata. Mindenhol kínálják az
étlapok, és a fogást bemutató színes reklámok. Itt már nem megyek haza,
anélkül, hogy megkóstoljam a tintahalat.
A nyaralásunk közepén nagyon kezdtük számolni:
hogyan lehetne besuszterolni egy Szantoríni kirándulást a programba. Párocskám
nem hitt benne, de én tudtam hogy a vésztartalék még érintetlen. Végül is
Szantoríni meglett, a tintahal megint csak maradt.
