Az ORION csillagkép
Vállamat érinti valami. Felriadok. Teljes sötétség van. Párocskám szólít: Most gyere ki az erkélyre! Előttünk látszik a Kaszás. Erkélyünkre ráborul a korom fekete keleti égbolt. Az égbolton – szinte szemet bántóan – a sok fényes fennragadt tűzijáték szikra. Gyorsan a fotelbe ülök, és oda sem figyelek mit beszél a párom, csak iszom-iszom a látványt. Dehogy is haragszom, hogy felébresztett. Elöl, a fekete búra közepén karcsún elnyújtózva lebeg az Orion csillagkép. Sok minden jut róla eszembe. Nászutunkon, Parádon, egy decemberi éjszakán, kirándulásról haza felé ballagva (jócskán ránk esteledett) néztük csodálkozva a csillagképet. Azóta is úgy tudtam, csak télen látható. Telenként mindig alkalmat kerestem arra, hogy megcsodáljam. Órámra nézek. Hajnali 5 van. Talán ez az oka, hogy ilyen szokatlan évszakban látom. Eltelik még egy óra csillagnézéssel. Nem baj, nyaralunk, semmi kötelesség. Csak el ne aludjuk a reggelit.
 Veronika Nem egy hölgy jut eszembe erről a szóról. Tengerpartra jövet menet útba esett a Veronika Supermarket. Szupermarket, nem fővárosi értelemben. Ahhoz képest meglehetős árubőséggel rendelkező hely sok gondolával. Piperecikkek, strand cikkek, édességek, italok, élelmiszer, ajándék cikkek, gyümölcs, szóval minden van itt, amire egy nyaraló személynek szüksége lehet. Arra is rájöttünk, hogy a környező elárusító helyek között a legolcsóbb. Három személy üzemelteti korszerű körülmények között.. A tulaj, a felesége (Marija), és a leánya (Veronika). A kasszán három monitoron látni a godolák között matató vevőket. Egyik alkalommal láttam, hogy a tulaj a hűtő pultban tárolt fagylaltokat megszámolja és beüti a komputerbe. Úgy gondolom, hogy az utánrendelés is automatikus. Ez csak technika, de alkalmakként éreztük a technika mögött az embert. Alkudni próbáltunk, de nem lehetett (gondolom talán a számítógépes árunyilvántartás miatt is). Helyette a maximális figyelmességet kaptuk minden vásárláskor. Törőlköző kellett volna krétai motívummal: feltúrtak minden zugot, hogy kielégítsék kérésünket. Száz féle nipp között minden volt (Kos szigeti, Milétosz szigeti, Szamotrok szigeti csak nem krétai. Kézzel mutattam, hogy nekem a kígyós istennő kell. A lány elvonult egy tíz percre, majd elő jött a kért nippel. Nagyon örültünk, mert már csak aprópénzünk volt, és eddig minden külföldi utunkról hoztunk emlékeztetőbe egy apró emléktárgyat. Most erről az utunkról is lett emlék. Legkedvesebb gesztus az volt amikor meglátott minket az utcán masírozni, behívta a páromat, és a lugasáról vagy három kilo nagy szemű szöllővel ajándékozott meg. Olvassuk a könyvünkben, hogy a görög nép nagyon kedves, vendégszerető és barátságos, de bocsássuk meg neki, ha naponta hatvan turista megkérdezi a padon csücsülő bácsikát, hogy milyen utca ez? Feje felett a tábla, de görög betűvel van írva. A bácsika válasz helyett elfordítja a fejét. Mi megtaláltuk a görög lakósban az embert
Kréta 2000. 09. Horváth Imre
Visszalépés: a menühöz Visszalépés: a főoldalra |
