Nagyzási mánia.
Van úgy, hogy egy nyaraló házaspár egy szobát fizet,
de egy egész üdülőközpontot birtokol egyedül. Amerre
járunk sétány, pihenők, padok, napágyak lugasok,
strandernyők, és virág, virág, virág. Vízemelő
szélmalom kelepel. Ettől az úszómedence vize
állandóan frissül. Szökőkút, zuhanyozó és minden,
ami emelheti a komplexum szépségét, barátságosságát.
A büfépult mögött nincs ugyan senki, de hát önellátók
vagyunk. Kissé nagyzás, egy egész üdülőt birtokolni,
de hát nem mi tehettünk róla. Szokatlan a csend, a
magány, ez a kihaltság. Korábbi ittlétünkkor sokadalom,
pezsgő élet volt itt. Hamar rájöttünk a furcsa helyzet
okára. Tegnap hallottuk, hogy a Jorgos utazási iroda,
mely magyar nyaralókat főleg Görögországba utaztatott,
tönkrement. Naponta elmentünk a Jorgos üdülő előtt,
Mindig megcsodáltuk a rengeteg virágot, néha be is
mentünk az üdülő területére. Errefelé megszokott dolog,
hogy az úszómedencével rendelkező üdülők medencéit
idegenek is használják. A tengerpartra indultunk. Úgy is
szereltük fel magunkat, de csakhamar tapasztaltuk,
hogy ma igen erős a szél. Határozottan „piros zászlós”
nap. Magas hullámoknál a tengerrel nem igen tudunk
mit kezdeni, egy kanyarral betértünk hát a Jorgoszékhoz.
Egy-két itteni nyaralóval már korábban szóba elegyedtünk.
Elcsodálkoztunk, milyen drága ez a cég. Majd eldiskurálunk
most is, és ami a fő: a medencében nem lesznek két
méteres hullámok. A nagy csöndnek bizonyára köze van a
Jorgos csődhöz. Gondoltuk. Egy házaspár érkezett dél
felé taxival három éves kisgyerekkel Budapestről.
Szerencsétlenek két hétre 450,000 forintot fizettek ki
nyaralásra, de reggel hiába várták a gépüket Ferihegyen.
A charter gép nem indult. Nagyon beleélték magukat
Krétába, így belenyúltak a pénztárcájukba, és
menetrendszerinti géppel (legalább kétszer annyiba kerül)
átszállással ide bumliztak Krétára. A repülőtéren senki
sem várta őket, hát taxit fogtak és az üdülőbe vitették
magukat, (mivel hogy a szállás ki van fizetve). Hát nem
volt. A korábbi üdülőket előző nap küldte el a görög
tulajdonos, (gondolom legalább száz embert) mert a
Jorgos cég már 5 millió drachmával tartozott neki, a csőd
hírére meg bekeményített. Ezt később tudtuk meg a pórul járt
családtól. Megtudtuk azt is, hogy hiába járkáltak üdülőtől
üdülőig, sehol sem álltak velük szóba. Még úgy sem, hogy
előre készpénzzel szerettek volna fizetni. Nagyon
magyarellenes volt a hangulat. A családot többé nem láttuk.
Azt mondták taxival, átmennek egy másik városba. Ott
próbálnak szerencsét. Miután kiderült: nincs semmi
kifizetve, és nem fogadják őket. A kicsit sajnáltuk. Olyan
izgalomba volt érkezéskor, sikítozva hívta az apját a
medencéhez. Magán kívül volt a strandolás várható
örömeire gondolva. Mikor az apja beemelte volna a
medencébe párocskám az úszó gumiját nyújtotta neki.
Sikítva, felháborodva tiltakozott: „Ne add ide, mert vizes
lesz!” Apja két lépést tett vele, megint csak sikoly: „Ti nem
tudjátok, hogy én nem tudok úszni!”? (Persze a gyereken
mentőmellény is volt.) Apja leengedte a lábát a vízig, sikítás:
„Tegyél ki, mert vizes lesz a fürdőbugyim!”. Párocskám
elintézte azzal az ügyet: elkényeztetett gyerek. Én mondtam:
egy három éves gyereket nem lehet még elkényeztetni.
Ez egy tréfacsináló, ha három percig hallgatja valaki, kitör
belőle a röhögés. Gyorsan el is mentek szállást keresni.
Megéheztünk, haza készültünk. Késő délután volt.
Megjelent a görög tulajdonos. Meg sem vártuk, hogy
kidobjon. Elindultunk haza. Jó nap volt. Megtudtuk,
milyen is, ha egy milliomosnak saját tengerparti
nyaralója van.
|
("Miénk" az egész üdülő.)