Nagy vitorlás kaland a tengeren!

 

 

 

A fennhéjjázó címet irónikus célzattal választottam. Szó sincs igazi vitorlásról, nyilt tengerről, de még kalandról sem igen lehet beszélni.

 

Lumbardán nyaraltunk. Kis halászfalu Korcsula szigetén. Egy parti házban helyi lakós camping-vendége voltunk. Sátrunk a kertjében, virágok között. Legjobb szórakozásunk: kétszemélyes műanyag tutajunkkal kirándulásokat tettünk. Jól bereggeliztünk, majd egy jó zacskó naranccsal utrakeltünk. Késő délután hazaérkezve, éhesen, párocskám friss főztjével belakva gyönyörű az élet.

 

A környéken sok mini sziget van. (A közeliket már ismerjük.) A napi cél egy-egy ilyen mini sziget meglátogatása.  Ott napozunk, fürdünk, elfogyasztjuk a narancsunkat. Délutáni séta a lakatlan szigeten, (20 perc alatt általában körbekerüljük, és minden bokrot, kőrakást megismerünk).

 

Ezen a napon is minden úgy indult, mint máskor. Már reggel gyönyörű napsütés és kellemes szelünk volt.  Hozzá kell tenni, hogy a tutajunkon árboc volt (5.5 m magas)  vitorlával, svert, és kormánylapát tette lehetővé, hogy széllel szemben is elértük a célunkat. Már a legkisebb szellő is elindította járművünket.

 

Dél felé – egy, már ismert sziget kikerülésével - megérkeztünk a kiszemelt távolabbi szigetre. A kikötés izgalmas, mivel a parti sziklák kilúgozva megannyi tű és borotvapenge, sérülékeny hajónkra veszélyt jelentettek. Partot fél méterre megközelítve párom kilépett, hosszú kötéllel a kezében. Beeveztem, míg a kötél engedett, és horgonyt vetettem. Párom kifelé húzott, mialatt én s horgony kötelét utána engedtem. Fél méterre a parttól a horgony kötelét rögzítettem a hajón, párom a nála lévő kötelet a parti sziklán. Igy már ott hagyhattuk a hajót, a sziklák nem veszélyeztették. Partra lépve kijelentettem, hogy a lakatlan sziget ezentúl Magyarország felségterülete, és azonnal birtokba is vettem. Igaz, hogy hossza szélessége kb. 3-400 méter volt, de aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli.  Nekiláttunk megismerni a hódításunkat. A parti szikla mindenhol kegyetlenül éles, veszélyes, de beljebb barátságos bokrok, tisztások és szikla alakzatok váltakoztak. Nem vagyunk egyedül: két mekegő őslakos legelészik békésen reánk ügyet sem vetve. Birtokháborítás történt: egy igazi jacht kötött ki a másik oldalon, lényegileg ugyanúgy, mint azt mi tettük. A jövevények kis sétát tettek, fejbiccenéssel üdvözöltük egymást, majd távoztak.

 

Nap túl volt a delelőn, narancsunk is elfogyott. A vacsorára gondolok. Csak most vettük észre, hogy a szél jól felerősödött. Ha felállítom az árbocot, azonnal felborít. A háromrészes árbocból csak két részt teszek fel. A vitorlát meg kurtítom. Még a horgonyon állok, de így is borulni akar a hajó. Fél óra várakozás után enyhül a szél, és óvatosan elindulunk. A nyílt vízen a szél felerősödik és újból a borulás fenyeget. A hullámok is nagyok, mint papírhajót dobálnak fel és le. Itt a kis vitorlával sem lehet közlekedni. Hosszú kötélen horgonyt vetek, és az árbocot, vitorlát leszerelem, elrakom. Haza felé,  útban van egy másik sziget. A szél is abba az irányba fúj. A svert-lemezek és a kormány vitorla nélkül is jól irányítja a csónakot.  Balra könnyen tudnák kerülni, de akkor a sátrunktól messze, vagy másfél-két kilométerre érnénk partot. Jobbra kerülve a szél egyenesen haza vinne, de vajon tudok-e szélhez képest kellő nagy szögben tartani az irányt, hogy kikerüljem a szigetet. A sziget már közel van. Ha nem sikerül, a szigetre visz a szél, onnan aztán nem szabadulok (a széllel szembe evezni lehetetlen). Reszkírozok, neki vágok jobbra. Csak gondolom. A horgonyt nem tudom felszedni. Vagy 5 méter mélyen a sziklák közé akadt. A horgonyt nagyon sajnálnám elhagyni. Békafelszerelés kéznél. Lemászok a horgonykötélen, kiakasztom a horgonyt, összecsukom és igyekszem felfelé, fogva a horgonykötelet. A felszabadult tutajt a hátszél meglódítja, hajtja maga előtt, mintha gyorsvonattal utaznánk. Most már csak a hátunk a vitorla, no meg a tutaj, de majdnem ez is sok. A svert (két oldalt vízbe nyúló acéllemez) és a kormánylapát csak hosszirányba engedi a tutajt úszni, így majdnem 45 fokra a széliránytól, elkerüljük a közbenső szigetet. Nagy megkönnyebbülés. A szigetet elhagyva már minden csak gyerekjáték. Ha valamelyik szigeten kellett volna éjszakázni takaró, étel és víz nélkül, bizony a következő kirándulást meggondoltam volna. Egy órán belül otthon vagyunk. A vacsora sült hús, (drága párom még otthon sütötte le zsírban), főtt burgonyával, gyümölccsel.

Sohasem hittem volna, hogy egy egyszerű étel ilyen jól tud esni.

 

 

 

Lumbarda  1988.,  aug.

 

 

                                                                    Horváth Imre