Búcsú a partoktól

 

 

 

A hajó korlátnak támaszkodom. Hatalmába kerített a káprázat. Előttem a haifai kikötő teljes panorámája. Hajónk a móló végéhez simulva indulásra vár. A Nap utolsó sugarai szétterülnek a minket kagylószerűen körbevevő kikötőn. Mint ezernyi csillag, lámpák mindenfelé. A sok nagy hajó árbocain, ablakain, a mólókon, parton, a parti házak ablakaiban, a parti dombokon felkúszó házakon. Az ég még kék, a házak már vörösbe hajló sárgák. A színharmónia lenyűgöz. Ezt érezheti drága párom is. El nem engedjük egymás kezét. Szó nem jön ajkunkra. A mellemet valami kimondhatatlan boldogság feszíti. Lehet, hogy a látványtól, de lehet a nap élményeitől. Nem vagyok vallásos, de mint igaz hívő éltem át a zsidóság és kereszténység szent helyeinek hangulatát. Elhelyeztem Eszti unokám titkos levelét a siratófal ősi köveinek hézagában (vajon mit kérhetett benne). Jeruzsálem városfalai, kapui, Via Dolorosa kövei, Jézus keresztjének a helye, a sziklasír, a Születés temploma Betlehemben, és a sok egyéb látvány mind a fejemben zsong. Egy órával ez előtt még a magas partról szépen parkosított kilátó teraszról szemléltem az alattunk elterülő kikötőt. A tengerről tükröződő napsugár vakított. Most csendesen nézelődünk. Mára már semmi feladat. Izgalmaknak vége. Egyszerre jut eszünkbe: ez a látvány fényképre kívánkozik. Párocskám egy pillanat alatt dönt: elszalad kabinunkba, hogy  hozza a gépet. Mire megfordulnák, már el is tűnt.

 

Hajónk jó nagy darab, de 3 perc alatt bármely részére el lehet jutni. Figyelek hátra, de a fényképezőgép csak nem jön. A Nap a látóhatárhoz közeledik, a színek végigsétálnak a festőpalettán.  Laposabb a világítás, bár csak jönne már az a gép. Kialszanak a természetes fények, most már a kikötő és környékének milliónyi lámpása uralkodik. Még így is csodálatos. Fényképezőgép még most sincs. A hajó gépei már vagy tíz perce dohognak. A parti panoráma kis folttá zsugorodik. Már nincs is mit fényképezni. El nem mehetek, mert párocskám soha meg nem talál. Ő úgyis naponta többször eltéved. Elég ha a hajó egy szigetet kerülve negyed fordulatot tesz, a szerelmem elveszti az irányt, már nem talál haza. Este van. Körbe csak tenger. Életem váratlanul karomba esik. Kimerült, kétségbe esett. Kezében fényképezőgép. Csókolom, vigasztalom. „Eltévedtem” - mondja.

 

 

1995.   H. I.