Kutatóárok

 

 

 

Nagy gödör előtt álldogálunk. Gondosan korláttal vették körül. Nem csoda, hiszen minimum öt méter mély. Legalább három házat kellett lebontani miatta. Errefelé kicsik a házak. Sűrűn egymást érik. Faragott kövekből rakták őket. Régi korokat idéző kinézetükkel ellentétben lakóik élvezik a modern élet szolgáltatásait. Erről árulkodik a sok tv antenna. Az utca alaktalan kövekkel fedett, keskeny, görbe, hol emelkedik, hol lejt. Gépjármű nem igen tudna itt közlekedni. Készakarva vettük erre az útirányunkat. Most másodszor járunk a szigeten. A múltkor sorra vettük a „kötelezőket”: Kolosszus helye, Nagymesteri Palota, archeológiai múzeum, városfalak, erődítmények maradványai. Egyenesen a külvárost céloztuk most meg. Igazi ókori romantikát keresünk. A gödörre tapad szemünk. A múlt lehelete érződik. A gödör alján alig kivehetően fal maradvány, néhány egymáshoz illesztett faragott kő. Ki rakhatta? Ki élhetett e falak között? Soha sem fogom megtudni. Mellettem életem párja. Ő is a gödröt nézi. Ugyan azt gondolhatja. Mi minden történt az alatt, amíg öt méter törmelék és föld gyűlt össze a rom felett. Tudom, hogy az elkészített fotón semmi sem fog látszani. Büszke vagyok hazám ezer éves múltjára, de mi volt az előtt? Meótisz és a csodaszarvas csak idők homályába mosódó legenda. Ennek a kis szigetországnak már kétezer évvel ezelőtt is a múlt homályába vesző legenda volt, hogy két nehéz harcosokkal megrakott gályával siettek az egyesített görög csapat segítségére, hogy Tróját legyőzzék (igazsághoz tartozik, hogy időközben a tudomány Tróját igazolta, a csodaszarvast még nem). A félre eső külvárosban is zajos az élet. Na nem a helyiek. Hangoskodó turisták csoportosan járkálnak. Mit keresnek errefelé, ha észre sem veszik a kutatóárkot? Kezeik tele vannak vásárolt giccsekkel. Gyerekek náluknál is nagyobb felfújható görög hajót, delfint stb. ábrázoló strandcikkeket, felnőttek cifra textíliákat, szalma-kalapokat cipelnek. Kis butik sok van errefelé is. Nem nézhetem le őket. Hiszen párocskám táskájában is ott lapul egy kis giccses bronz kolosszus. Jól mutat majd a vitrinünkben (és ha ránézünk, a „kötelezők”-ön kívül eszünkbe jut majd a kutatóárok).     

 

 

 

 

 

 

1995.   H. I.